Pénz, zsebpénz…

A pénz érték  A pénz érték? Mennyi az a pénz, ami számít? Elég, vagy nem elég?

   „Soha ne költsd el előbb a pénzed, mielőtt még megkerested volna.”        (Thomas Jefferson)

Több szülőtől is hallottam már, akiknek felnőtt gyermekei vannak, hogy a pénz beosztása nagy gondot okoz. Nem értékelik, nem tudnak vele bánni, akár sok, akár kevés, számukra beoszthatatlan, jön és megy. Szüleiktől kérnek, tartoznak barátoknak, kollégáknak, mert bármennyit keresnek, napok alatt kifolyik a kezükből.

Mivel manapság pénzfüggő, anyagias világban élünk, fontos tudomást vennünk létezéséről, megtanulni kezelni, beosztani, bánni vele.  Tapasztalataim szerint a pénz értékét és annak beosztásának megtanítását, már kisgyermekkorban el kell kezdeni tanítani. Erre való a „zsebpénz”. Gyermekeink már 1.-2. osztályos korukban ismerik a számokat, képesek felfogni a pénz összegének értékét. A számolás tanulásában is segít, hiszen ha valamit szeretne a pénzéért vásárolni, tudnia kell, mennyi pénze van, és mennyibe kerül, amire vágyik. (sajnos az iskolai letiltások a büféről alsó tagozatban, nem kedveznek ezen gyakorlatnak)

Kisiskolás korban egy kisebb összeg hetente elegendő az első tapasztalatok megszerzéséhez. Pontosan meghatározni az összeget, kb. 3-500 forintot, megbeszélni, mire szeretné költeni, mit venne ezen magának. Az én fiaim kiskorukban általában édességre, nasira költötték. Természetesen így otthon kevesebbet kaptak ezekből. Időnként megtakarítottak belőle egy-egy matchbox-ra, pici legóra. Később anya-apa is ebből kapta a szülinapi, névnapi apró kis figyelmességet. Ahogy nőttek a gyerekek, emelkedett a zsebpénzük összege is, amit kéthetente, majd havonta kaptak.

Amikor kamaszok lettek Önmaguknak finanszírozták a mobilfeltöltésüket, mozijegyüket. Ha idő előtt elfogyott a meghatározott pénz, nem pótoltuk, nem volt „kölcsön”, bár néha nehéz volt nemet mondani.

A pénz kezelése

Felnőtt évek kezdetén, segítségnek jól jön egy egyszerű iskolai füzet, amibe havi szinten be lehet írni a bevételeket és a szükséges kiadásokat, (víz, villany, gáz, net, telefon, stb. számlák) persze dátum szerint ütemezve. Így könnyebb átlátni a lehetőségeinket, és a befizetésekkel sem fogunk elmaradni.

Ha annál többet keresünk, mint ami a megélhetésünkhöz szükséges, (ezt reméljük mindannyian) jól jöhet némi takarékoskodás. Félretenni, gyűjtögetni, célokat kitűzni, mit szeretnénk a pénzünkért venni. Amikor a napi, heti vásárlásainkat tudatosan megfigyeljük, rájövünk, hogy vannak szükséges és kevésbé szükséges termékek, amik a kosarunkba kerültek. Több ismerősömnek, páciensemnek például megdöbbentő volt látni, hogy a naponta megvásárolt 1 vagy 2 doboz cigaretta, üdítőital, netán energiaital, havi szinten milyen összeget mutat. Ezt az összeget néhány hónapig félretéve, futotta a család nyaralására, nem is beszélve az egészségükről. Vagy a több zacskó csipsz, meg a csokoládé tábla számra is felesleges kiadás, és az egészségünknek sem jó. Írjunk bevásárló listát! Így kevesebb időt töltünk el vásárláskor, és ha nem nézegetünk annyit, kevesebb felesleges dolgot szedünk össze. A „plázázás” is sokba kerülhet, ha unatkozunk és nem találunk jobb elfoglaltságot, mint ruhákat és cipőket vásárolni, amikor nincs is szükségünk rájuk.

Ez is egy tanulási folyamat, türelmesen át kell gondolni, többször ellen kell tudni állni a kísértésnek, amíg ki nem alakul az igényeinknek megfelelő gazdálkodás, pénzbeosztás.

 „Ma az emberek tudják mindennek az árát, de nem tudják semminek az értékét.” (Oscar Wilde)