Érthetetlen manapság a világ, és az emberi élet. A családi hátterünk, a szocializálódásunk, a neveltetésünk meghatároz bennünket. Vagy mégsem? Változtathatunk? Változhatunk? Vagy esélyünk sincs?

   Aki anya vagy apa nélkül nőtt fel, egy életen át, hordozza a sérüléseit. Hiányolja a szülőt, aki kimaradt az életéből, vádolja azt, aki nevelte, hogy miért alakult úgy az élet, ahogy. Haragszik arra a szülőre is, aki elment, de kevésbé vezeti le rajta a dühét, mert attól fél, hogy annyit sem fogja látni, mint azelőtt. Fél, ha nem az elvárások szerint viselkedik, nem fogja szeretni, és örökre elhagyja. Ezért inkább elnéz neki szinte mindent, csak ne veszítse el. A haragját pedig arra a szülőre ontja, aki vele él, hiszen valakinek bűnhődnie kell!