„Ezek a mai fiatalok”

„Ha azt gondolod, hogy minden valaki más hibája, akkor sokat fogsz szenvedni. Amikor rájössz, hogy minden Önmagadból ered, akkor megismered mind a békét, mind az örömöt.”  Dalai Láma

Egyre több harminc körüli hölgy keres fel párkapcsolati, illetve annak hiánya miatti problémával. Beszámolóik szerint jellemzően két kapcsolatuk volt életükben, az első hat-nyolc évig tartott, a második is elvett az életükből szinte ugyanannyit, vagy többet. Vágynak családra, gyermekre, de nincs kivel megvalósítani ezt a vágyat. Legtöbbször már a kapcsolat elején tudták, hogy nem akarják együtt leélni az életüket, nem kell gyerek sem egymástól, hiszen alig van közös bennük. Mindketten mást várnak az élettől, de ezt nem mondják el egymásnak, csak élik az életet egymás mellett, és mindketten teszik, amit akarnak. Előfordul az is, hogy korlátozzák egymást bizonyos dolgokban. És telik-múlik az idő. Majd eljön a szakítás, ami fáj, hiszen veszteség. Még akkor is rossz a másik nélkül, ha már nem szerelemmel szerették egymást, csak megszokták az együttlétet, megtanultak bizonyos módon „összetartozni”. Így viszont sajnos a hosszú évek alatt megakadályozták egymást abban, hogy tapasztalatokat szerezzenek, keressék és megtalálják az igazit. Időrablás önmaguk és a másik féllel szemben! Nem mondták egymásnak soha, hogy „szeretlek”, mert csak a kapcsolat elején volt némi érzelem, és ahogy sikerült jobban megismerni egymást, ez el is múlt. Mégis eltelt hat-nyolc-tíz év! Kényelmesen, a langyos vízben együtt dagonyázva. Sosem beszéltek a céljaikról, mert nem érezték azt, hogy együtt kéne megvalósítani. Legtöbben még azt sem tudták a másikról, hogy akar-e majd valaha gyereket. Pedig a jövőt együtt kellene álmodni, majd valóra váltani! Fontos az is szerintem, hogy lakásban vagy házban akarnak-e élni. Vidéken, a fővárosban, vagy valahol egy kisvárosban? Kell-e gyerek, mennyi, mi a vágy? Kell-e állat, cica, kutya, ló, hörcsög, vagy valami más? Beszélgetni egymással, megismerni magad és a párod is!

Ennyi együtt töltött év után, tapasztalat-hiányban is szenvedve, sajnos fogalmuk sincs az újrakezdésről a szakítás után. Hogyan és hol ismerkedjenek, kiben bízhatnak, miről ismerik fel, hogy kinek érdemes esélyt adni. Felnőttként jobban félnek a csalódástól, ami teljesen érthető. Viszont ha kamaszkorban lett volna néhány tapasztalat, könnyebben viselnék a csalódást, és biztosan lenne néhány kerülendő minta. Mernének bízni újra és újra, anélkül, hogy rettegni kéne, mi fog történni, ha nem az „igazit” találják meg elsőre.

Véleményem szerint, az igazi megtalálásának érdekében, minden fiúnak, lánynak tizenöt és huszonöt éves kora között, tapasztalatszerzéssel és keresgéléssel kellene töltenie az időt, persze szem előtt tartva, hogy mit is akarnak az élettől. Ismerkedés, együtt járás, szakítás, megbántás és megbántódás, bocsánat kérés, megbocsátás, majd újra ismerkedni, bízni, hinni, tovább keresni és végül megtalálni azt, aki számunkra a tökéletes társ. Merni kellene használni a „szeretlek” szót is, játszmák nélkül. Szerintem mindannyiunknak meg kellene tapasztalni, milyen az, hogy vállaltuk, hogy szeretünk valakit, és azt is tudnunk kéne, milyen szeretve lenni! Jó lenne mindezt játszmák nélkül tenni, mert nem jó energiákat mozgatunk, amikor másokat bizonytalanságban, félelemben, aggodalomban vagy féltékenységben tartunk. Csak pazaroljuk az időt, a sajátunkét és a társunkét is! Gondoljunk bele, nekünk jó lenne?

„Ne tegyél olyat mással, amit magadnak nem kívánnál” (Konfuciusz)

A megalkuvásról is érdemes néhány szót ejteni. Leélhetsz egy életet úgy, hogy sosem szerettél. Eltöltheted úgy is, hogy nem a megfelelő társ van melletted, mert mást szeretsz, de esetleg az illető elérhetetlen számodra. Ez vajon a családodnak, a gyerekeidnek követendő példával szolgál? Te szeretnéd, ha olyan életet élnének, mint te? Sokan inkább élnek társas magányban, mint egyedül. Ha a választottad esetleg agresszív, nárcisztikus, alkoholista, vagy egyéb függőségben szenved, nem csak te sérülsz, hanem a gyermekeid is!  Persze,  mindenki maga dönti el, hogy éli az életét. Senkit sem lehet megmenteni önmagától!

Azt mondom, hogy amikor fiatal vagy, keress! Ne érd be olyannal, akiről tudod, hogy nem hozzád való, vagy érzed, hogy nem tesz boldoggá a vele töltött idő! Engedjétek el egymást! Lépj tovább, önmagadért és érte is! Nem baj, ha kipróbálod az egyedüllétet. Az így töltött idő alatt fejlődhetsz, és talán ráébredsz, mit is szeretnél igazán.  Tartozol magadnak azzal, hogy boldog életet élj!

Írta: Aranyosi Éva

A novella megosztása csak a szerző nevével, változatlan formában engedélyezett. Minden jog fenntartva!
© Aranyosi Éva 2024.