Egy utazás története

Prágába indultunk férjemmel egy háromnapos kirándulásra, városnézésre. Többnyire én szervezem az utazást és a programokat is. Megbeszéljük, mi érdekel, mit csinálunk, mit nézünk meg, hol alszunk, és a többi fontos dolgot. Az útvonalat a férjem tervezi, az utazást és a városban való sétálásokat is. Mivel három nap nem túl sok idő, elég szoros a program. A kora hajnali felkelés részemről nagyon nehéz, de a cél érdekében meghozom ezt az áldozatot.
Szóval felkeltem hajnali háromkor, a szokásos reggeli teendők után bepakoltuk a kocsiba az előre elkészített holmikat és elindultunk. Mivel akkor nekünk egy kisebb autónk volt, ezért általában hosszabb utazás esetén, a fiunkkal cseréltünk. Örömmel és várakozással telve vágtunk neki a több órás útnak.
Többnyire én vezetek, a párom navigál. Nagyjából három óra alatt értük el a magyar- szlovák határt. Nem kellett már megállni határellenőrzésre, mint régen, de a kapuk és a fülkék ott maradtak. Amikor megláttam, abban a pillanatban tudatosult bennem, hogy a fiam autójának forgalmi engedélyén kívül, semmi egyéb irat, okmány nincs nálam. Előző nap be akartam készíteni, de ahogy elővettem, ugyanazzal a mozdulattal vissza is tettem, mert arra gondoltam, hogy a másik autóval megyünk, ezekre nem lesz szükség. Köztük volt a szállásbefizetés visszaigazolása is.  Amikor erre rájöttem, rettentő pánik lett úrrá rajtam. Az első reakcióm az volt, hogy félreállok, elmondom a férjenek, hogy mi van és kitaláljuk, hogyan tovább. De abban a pillanatban az is eszembe jutott, hogy akkor biztosan vissza kell majd fordulnunk. Hajnalban keltem, három óra ide, majd haza és újabb három vissza..
Na nem! Akkor ugrik a fele program. Remegett mindenem, kétszáz körül járhatott a pulzusom, alig kaptam levegőt, izzadtam és kétségbe voltam esve. Mindeközben haladtunk tovább, lassítottam kicsit, és próbáltam eltitkolni, hogy mi zajlik bennem. Majd rászóltam magamra: Nyugi, higgadj le! Keresd a megoldást! Gondolkozz! Ha lehiggadsz, meg lesz a megoldás. Megtalálod! Végiggondoltam, hogy még egy külföldi utazásnál sem igazoltattak soha, ez nem most fog elkezdődni. Lassan normalizálódott az állapotom, elkezdtem ötletelni.
Mi lesz, ha megállítanak. Elmondom, mi van, a forgalmiban a családnév azonos, reményeim szerint a férjemnél nála vannak az okmányai, engem is igazol. Mondjuk tuti, hogy megbüntetnek. Ha így lesz, sem tehetek már semmit. Nem hiányozna egy nagyobb pénzbírság, de az legyen a legnagyobb baj. Majd az jutott eszembe, hogy ha időben odaérünk, a fiam még otthon lesz, be tud menni hozzánk, beszkenneli az okmányaimat és elküldi a hotel címére. Megkérem majd a recepcióst, hogy nyomtassa ki nekem, hogy legalább a másolat nálam legyen a hazaúton. A foglalás és a befizetés meg náluk is meg kell, hogy legyen. Úgy éreztem, jól van, kész, megoldottam. Így fogok tenni! A férjem nem tudta még. Teljesen megnyugodtam, nem is gondoltam tovább a történtekre.
Biztonságban, igazoltatás nélkül megérkeztünk. Bementünk a hotelbe és a bejelentkezésnél a magam gyatra angol tudásával elmeséltem a fiatalembernek a történteket. Jót mosolygott rajta. A párom is ott hallotta először, ő nem mosolygott. Hát, kikerekedett a szeme és láttam rajta a pánik jeleit, amit én is átéltem, de megnyugodott, amikor elmondtam a kérésemet a recepciósnak. Felhívtam a fiamat, ő nagyon higgadtan kezelte a helyzetet, megadtam a hotel e-mail címét és negyed órán belül már meg is oldódott minden.

Jól telt a kikapcsolódás, mindenre jutott idő, szép volt, élveztük. Majd szerencsésen hazaérkeztünk, minden igazoltatás és ellenőrzés nélkül. Hála és köszönet érte.

A pánikroham, az estek többségében, a nem azonosított félelem. Tudod, hogy valami nagyon nincs rendben, de te nem tudod pontosan, mi is az. Valójában sejted, de biztosra veszed, hogy nem tudsz rajta változtatni. Elhessegeted magadtól: – Á, ez nem lehet oka, ez azért nem akkora probléma… Csak ha minden nap jelen van a gondolataidban, bizony nagyra nőhet. A testünkben mindig a gondolattal teremtjük meg az érzést, csak általában nem emlékszünk a gondolatra, nem tudjuk visszafejteni, hogy is alakult ki az érzés.
Lehet párkapcsolat, munkahely, kilátástalan élethelyzet. Végig kell gondolnod, mi az, ami ennyire megvisel. Gondolkozz, esetleg próbáld megbeszélni, de ha nem lehet, neked kell döntened, majd cselekedned! Arra koncentrálj, hogyan tovább! Tehát, ha az ember megnyugszik, gondolkodik, keresi a megoldást, meg fogja találni. Persze, tudom, lehetetlennek tűnik a változtatás, mert amikor úgy érzed, nincs kiút, minden erőd elhagyott, akkor lenne a legnagyobb szükséged az erődre és a kitartásodra. A te gondodat, csak te tudod megoldani, természetesen kaphatsz segítséget, de az utadon te jársz. Végig kell menned rajta, mert ha nem teszed, nem lesz változás!  Sok erőt, kreativitást és kitartást kívánok!

Írta: Aranyosi Éva

A novella megosztása csak a szerző nevével, változatlan formában engedélyezett. Minden jog fenntartva!
© Aranyosi Éva 2024.